A hétvégém nem volt szokványosnak mondható..Szombaton Furival elmentünk az Olympia bevásárló központba, ami mindössze 2 szintes, de a 8 órás zárás után alig bírtunk kijutni, mert a center végén boltok vannak, amin keresztül ki-be tud járni az ember..na ha az bezár, akkor talpalhat az ember megkeresni a normál kijáratot. Marha gyorsan eltelt az a szombati nap, kb mintha kettőt pislogott volna az ember..10 órára meg is érkeztem ide vissza, és belépve éreztem, hogy egy csöppet büdös van..sebaj, gondoltam megint fingott valamelyik kutya..nem kapcsoltam villanyt, nem akartam megzavarni a családi mozizást, így a sötétben battyogtam lefelé a lépcsőn..majd egyszercsak valami puhába léptem (zokniban..)..na, ott tudtam, hogy baj van, nem kicsi. Azt mondják, aki kutyaürülékbe lép, szerencsés lesz, én remélem annyiban leszek szerencsés, hogy marha gyorsan eltelik az a 32 nap!!
Szóval szombat este 10 órakkor kutyaürüléket takarítottam, a szőnyegből meg kutyapisit..A reakció annyi volt, hogy KÖSZ. Anyuka persze kiakadt, hogy nem volt itt egész délután, mért nem vitték ki a kutyákat sétálni, őrjöngött, m az állat, de ez nekem nem okozott könnyebséget, a piszkosmunkát nekem kellett megcsinálni nem másnak..
Ezen túl is tettem magam, bár nem esett éppen jól..reggel felkeltem korán, mert ugye ezektől fél8tól tovább nem lehet aludni, gondoltam kiviszem a kutyákat, lesz cigiszünetem. Anyuka a konyhában volt és közölte, hogy mivel hétvégén offos vagyok mert sokat dolgozom hétközben, így a kutyák se az én gondom, a gyerekek tanuljanak felelősséget, ők akarták a kutyát, hajrá, vigyék sétálni, és hétköznap délutánokon is jöjjenek velem (na neee, akkor tudok csak cigizni, még ezt az egy örömet is elveszi..)Meg örülök annak a 30 perc csöndnek..
Tegnap napközben inkább filmet néztem, majd fél2felé felnéztem, mert nagy volt a csönd, mondom juhééjj, enyém a ház..aham, apuka gépezett, anyuka meg készítette elő a húst vascira és be is fogott segíteni..szuper..de aztán leléptek, és fél5ig nem láttam őket, a gyerekek meg fél7re érkeztek meg, szülinapi bulin voltak. Este 8kor vacsoráztunk is és nagy meglepetésemre nem kellett mosogatnom!! Anyuka ismét kiemelte, hogy szabad vagyok, nem kell dolgozni (mi ütött belé??), majd folytatta, és akkor értettem, hogy minden nagy kedvesség mögött van valami..Kedden 24-ezik, apuka se lesz, így én leszek a gyerekekkel, ez oké idáig..majd közölte, hogy pénteken is 24, szóval egyszer akarok pénteken bulizni menni, mert jön Vivi, akkor sem tudok..majd közölte, hogy szombaton ők mennek meccsre, és nagyra értékelné, ha nem mennék sehova és itt maradnék a kutyákkal, mert a szombati "baleset" után nem maradhatnak pár órára sem egyedül, és örülne, ha itt lennék velük....Mondom oké, szombat kilőve, így vasárnap leszek szabad és akkor megyek a városba. Anyuka mindig megérzi mikor kell keresztbe rakni..
Az semmi, mivel ugye november 2-án mentem haza, én vettem a jegyem az S-re oda is meg vissza is..azt persze nem fizeti ki, de miatta kell jegyet vennem mert nem veszi meg a bérletem és hétvégén is csak egy nap mehetek a városba, mert így olcsóbb..Szuper életem van itt :)
Szóval intenzíven gondolkozom rajta, hogy január lesz az utolsó itt eltöltött hónapom, velük, mert befejezem a sulit és februárba inkább otthon leszek és nézek vagy otthon vagy otthonról kinti munkát, mert én nagyon úgy érzem, hogy a helyzet nem fog javulni..egyáltalán..
A finn lánnyal beszéltük ma, hogy ő is megy 2 hétre haza karácsony alkalmából, hogy lehet nem is fog visszajönni, minek jöjjön, cselédnek? És igaza van..Vannak nagyon rendes családok, ahol az embernek arany élete van, de ez kb 10-ből 1. A maradék meg megszegve minden szabályt, gyakorlatilag szolgának nézi az embert..Ha nekem egyszer lesz au pairem, biztos hogy nem fogom vele azokat a dolgokat csinálni, amiket velem megcsinálnak/csináltak/csinálni fognak..Mert mi is EMBEREK vagyunk, érzésekkel, és nagyon rossz távol lenni a megszokott komfort zónánktól, és feszegetni a határainkat. Én már rég átléptem a saját határaimat, nem is egyszer kellett megtennem, és elhiheti mindenki, nem jó érzés..és ilyen körülmények között nagyon nehéz elhinni, hogy ember vagyok, de szerencsére mindig támogatnak, és emlékeztetnek rá, hogy ki is vagyok.
A jegyem tegnap lefoglaltam haza, juhéé :) 32 nap múlva bye-bye :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése